Bagi László Hezekiah:
Csak az emlék
Az út néha elsodor, s csak a gyertya pislog,
Szívünkben az emlék. A pillanat itt volt…
A mi percünk, az õ mosolya, és a te illatod,
Van úgy, hogy elmész, de lényeged itt hagyod…
Ölelem újra, téged, meg téged,
Magány sötétjében tüzetek éget…
Fénylenek az évek, mint apró csillagok,
S bennük egy-egy tovatûnõ szív ragyog…
Ünnep tán e nap, csak gyémántként koppannak könnyeim,
S füzérük hozzád a lánc, mint ahogy könyveim,
Az elsárguló lapok, melyeken ott áll neved,
Míg bennünket figyel egy angyal, és nevet…
Õ tudja: az égben és a lélekben nincs távolság,
Csak míg a földön élek: a lépéseket számolják,
A szem tükröt tart, az arcokat nézik, a kezed érint…
S most hiányzik… Pedig tudom: élni szép itt…
/Hezekiah, 2006. november 10./