|
Csillagok fénye... illúziók?
"A Nap fényét szüntelenül ontja, megkülönböztetés nélkül, mindenre, önzetlenül. Mindig süt a nap, csak nem látjuk mindig. Vagy maga a földgolyó "másik oldala" takarja el, vagy a felhõk szûrik meg, amikor a viharban ugyan világos van, de nem jut el az összes fény hozzánk. Mi miért nem vagyunk olyan önzetlenek, mint a Nap? Miért gyártunk magunknak felhõket, s mögüle figyeljük az életet? Saját felhõink mögé bújva nem engedjük, hogy a szeretet szívünkbõl áradjon a világra, és így elrejtõzve befogadni sem tudjuk mások szeretetét. Annyi falat építettünk már, annyit ködösítünk. Hát nem volt még elég? Amíg erre rá nem jövünk, és el nem oszlatjuk e felhõket nem lesz rend bennünk és nem lesz rend emberi világunkban. Legyünk hát olyanok, mint a Nap. Aki önzetlenül ad, s nem kér...
A Hold fényét a Naptól kapja kölcsön, és ahogyan a Föld körül kering, és lassan a saját tengelye körül forog, mindig ugyanazt a jól ismert arcát mutatja meg nekünk, a másikat innen a Földrõl, még soha nem láthattad. Neked is csak egy "arcod" lenne, az, amit a külvilágnak mutatsz, vagy létezhet az a bensõ lény benned, aminek megismerésére bátorítalak?
 A bolygók is a Nap fényét tükrözik vissza. A csillagok azonban saját fényüket küldik felénk. És ez a legérdekesebb. Ezt ugyanis káprázatnak is nevezhetném, vagy akár idõutazásnak is, mert ugyan valódi fényt fog fel szemed, de az a fény már nem azt a csillagot mutatja, vagy legalábbis nem ott, ahol most van. Az a csillag már ezernyi változáson ment azóta keresztül, s hogy most milyen, hol jár a kozmoszban, legfeljebb a csillagászati számításokra bízhatod, de annak eredményét már csak papíron vagy képernyõn láthatod viszont. Egyrészt a fény sebessége és a távolság határozza meg azt, hogy az, amit látunk, nem a valós képet adja. A másik tény az, hogy a tömegvonzás következtében egy másik csillag, pl. a mi Napunk mellett elhaladó fénysugarak elhajlanak. Az égbolt tehát mást mutat, évekkel, évtizedekkel ezelõtti állapotokat, sõt... S hogy ezt jól érzékeltessem, lépjünk ki most a Tejútrendszerbõl, és válasszuk a hozzánk legközelebb esõ extragalaxist, az Androméda-ködöt. Amit ennek fényébõl kiolvashatunk, az körülbelül a kettõmillió évvel ezelõtti állapota. Hát kérdem én - ezek szerint - muszáj mindent elhinned, amit a szemed lát?
És milyen üres a világûr? Ha leszámítjuk a látható csillagokat, bolygókat, mi marad körülette? Üres lesz, de csak annyira, mint egy kiürült üveg. Az levegõvel telik meg, mégis üresnek mondjuk. Körülbelül ennyire üres a világûr is. Láthatatlan rezgések szövik át az egészet. A csillagokból érkezõ rádióhullámok, infravörös, ultraviola és röntgensugarak. A kozmikus sugárzás és háttérsugárzás. A töltés nélküli neutrínó-sugárzás, mely akadálytalanul halad át még a te testeden is, a szilárd, számunkra átláthatatlan falakon. Nos, ennyire üres az ûr... A láthatatlan, de azért még létezõ dolgok.
Találd meg te is az ürességet magadban! És érted-e már, hogy mit érts az üresség alatt? Én a megismerésre váró teljességet tekintem annak...
Ember-élet éjek közt magad is csillag vagy,
Kinek fényességet az Öröktõl-való ad,
Hogy sugározd szét, és több legyen, mint gyertyaláng,
Legyen Tûz, mely összefûz s az áldást hozza ránk..."
Bagi László Hezekiah: Iszathámi, A Szem, avagy a Hurrikán Szívében
(részlet A Nap, a Hold és a csillagok fénye c. fejezetbõl)
|
|
A csillagfény-illuzió újabb példái a képeken is látható objektumok, melyeket 1995-ben a Hubble ûrtávcsõ segítségével fotóztak és a "Teremtés Pillérének" nevezték el. 2005-ben a NASA Spitzer elnevezésû, új - nagyobb képfelbontású és nagyító-képességû, az infravörös hullámtartományban is mûködõ - ûrteleszkópjával már azt állapították meg, hogy a Hubble-lel megpillantott objektum csak egy csúcsa az oszlopnál tízszerte nagyobb, 40 fényév kiterjedésû halmaznak. Ezért annak a "Teremtés hegysége" nevet adták.
A Teremtés Pilléreiként ismert kozmikus oszlopok nincsenek többé - adta hírül a New Scientistre hivatkozva az index.hu.
A tõlünk 7000 fényévre levõ Sas-ködben található képzõdményt szupernovarobbanás rombolta szét.
A lélegzetelállító szépségû oszlopokról a Hubble ûrteleszkóp készített képeket 1995-ben. A négy fényévnyi magasságú, oszlopszerû halmazokról készült felvételeket tíz évvel késõbb a NASA Spitzer távcsöve pontosította. Ekkor derült ki, hogy a pillérek csak a csúcsai egy nagyobb, 40 fényév kiterjedésû halmaznak. A tudósok úgy vélték, hogy a halmaz egy korábban keletkezett csillagpor-felhõnek a még alakuló, rendkívül sûrû része.
A Spitzer kapta lencsevégre az oszlopok vesztét is. A felvételt elemzõ francia Institut d'Astrophysique Spatiale intézet munkatársai arra jutottak, hogy egy szupernova okozta forró porfelhõ halad az oszlopok felé, és 1000 év múlva le is rombolja azokat. Mivel azonban a Spitzer felvétele a 7000 évvel ezelõtti állapotot mutatja (hiszen a képzõdmény 7000 fényév távolságra van tõlünk), tudni lehet, hogy a Teremtés pillérei már 6000 évvel ezelõtt megsemmisültek.
A pusztítás nyomait csak 1000 év múlva figyelhetnénk meg a Földön, feltéve, hogy valóban történt valami a Teremtés Pilléreivel, hiszen míg a francia tudósok most azt kutatják, hogy ókori és középkori asztronómusok nem jegyezték-e fel az oszlopokat elsöprõ szupernovát, addig más tudósok szerint ennek a vizsgálódásnak nem sok eredménye lesz, és az oszlopok még állnak. Akárhogyan is van-volt-lesz, valószínûleg csak ük-ük-ük...-unokáink fogják megtudni az igazságot. Számunkra addig is maradt az illúzió: nézhetjük a többezer évvel ezelõtti fényeket...
newscientist.com, index.hu, nasa.gov
|
|
