|
Misztikum ...avagy a Való Élet
"A Misztikumról: Nem elérhetetlen és nem Valótlan...
Csupán túlmutat az ész munkáján, vagy éppen segíti azt,
amint a Fény felé fordulunk, s Szívünkbõl, Lelkünkbõl
formáljuk széppé az életet
- Isten Áldásában..."
/Bagi László Hezekiah/
|
"A tudós vallásos áhítata a természet törvényeinek rajongással teli bámulatában nyilvánul meg, mivel ezek egy olyan intelligencia jelenlétérõl árulkodnak, amelyhez képest az emberiség minden rendszerezõ gondolkodása és cselekvése csupán ennek jelentéktelen tükrözõdése.
A legszebb dolog amit megtapasztalhatunk, a misztikum; ez a forrása minden igaz mûvészetnek és tudománynak.
Vigyázni kell, hogy az értelmet ne imádjuk Istenként; mivel az izmai erõsek ugyan, de nincsen önálló egyénisége.
Bárki úgy határoz, hogy az Igazság és Tudás ítészeként útra kél, biztos lehet benne, hogy hajótörést szenved az Istenek hahotájának elsöprõ viharában.
Amikor a megoldás egyszerû, Isten nem késik a válasszal.
Isten nem ûz kockajátékot az Univerzummal.
Isten láthatatlan, de ettõl még nem rosszindulatú.
Az ember része a nagy egésznek, amelyet mi Univerzumnak nevezünk, s amely az idõ és tér korlátai közé van beszorítva. Gondolatain és érzésein keresztül úgy tapasztalja meg magát, mint a többitõl különállót - ám ez csupán a tudat optikai csalódása. Ez az elképzelés egyfajta börtönt jelent, mivel bezárja az embert személyes vágyainak és a hozzá legközelebb álló néhány személy kizárólagos szeretetének szûk kis cellájába. Feladatunk az, hogy kiszabadítsuk magunkat ebbõl a börtönbõl azáltal, hogy szeretetünket tisztelet és együttérzés formájában kiterjesztjük minden élõ teremtményre, és az egész szépséges természetre.
A legcsodálatosabb élmény, ami bennünket érhet, a misztikum. Minden igazi mûvészet és tudomány születését a misztikum alapérzése övezi. Aki nem ismeri, akit nem tölt el már csodálattal, az félig már halott, és köd ereszkedett a szemére.
Az életnek csak akkor van értelme, ha mások szolgálatáért éljük." /Albert Einstein/
|
"Ha az emberi tudat ma is változásban, fejlõdésben van, mi ennek az útnak az iránya? Követhetik-e a tudat racionális szintjét más fejlettségi fokozatok? Jogos-e József Attila programja: "Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább"? Ha nem visszafelé a mágikus-mitologikus tudatszintekhez, akkor mit jelent ez a "tovább"? Ebbõl ma még talán semmi sem látszik, vagy csak éppen látszani kezd. Mindenesetre a mûvészi imagináció, a képalkotás vagy a zenei inspiráció, a hangzás; a ma még gyanús parapszichológiai ingoványban fel-feltünedezõ, sokszor érthetetlen és tudományosan magyarázhatatlan intuíció - amelyet jobb híján elnevezünk telepátiának -, mindezek esetleg az eljövendõ tudatállapotok csíráinak is felfoghatók. A tudomány fejlõdése arról tanúskodik, hogy egykor okkultnak nevezett parapszichológiai jelenségek - pl. a hipnózis, a jógik "rendkívüli" képességei - az idõk során elhelyezkedtek a tudományos ismeretek tárházában. A misztikumból tudomány lett. Ezért a tudós soha nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy tagadja egy bármilyen ritka jelenség létezését csak azért, mert még nem tudja megmagyarázni. A kutatás értelme éppen az érthetetlen érthetõvé tétele." /Popper Péter/
|
|
