  |
A 100 kilométeres macska 
Júniusban született három kiscica a régi melléképület padlásán, a szalma között. Még a szemük sem volt kinyílva, de már látni lehetett, hogy egészséges, pajkos jövevényekkel gazdagodott a család. Aztán, amikor valóban meglátták a napvilágot - néhány nap lustálkodás és megerõsödés után - elindultak felfedezõ útjukra is. Összetalálkozhattak az udvar urával, a barna kutyánkkal, s bár fújtattak rá a kicsik, nem tartott sokáig, hogy elmúljon a félelmük. Persze ehhez az is kellett, hogy a kutyus ne bántsa õket. Szerencsére neveltségébõl és vérmérsékletébõl adódóan a "hazai" macskákra nem allergiás. A kiscicák megismerkedhettek a legifjabb családtagokkal is, s nem bánták, ha "nyúzzák" õket egy kicsit, sõt kis farok-antennáikat tekergették körbe-körbe.
Bátrak és mozgékonyak, s talán ezért is lehet az, hogy másfél hónappal születésük után birtokba vették a teraszt, az ablakpárkányt, a virágok szélfútta szárait, a farakást, s egyáltalán mindent, ami egy cicának kellemes pihenõhelyet vagy játszóteret jelenthet. Így természetesen annak ellenére, hogy a melléképületben külön tanyájuk van, a lakásban is jártak már.
De eddig ez szokványosnak mondható történet, bár annak, aki át is élte, szívmelengetõ is egyben.
S hogyan lett 100 kilométeres a macska? Ez a nem mindennapi része a dolgok lefolyásának. Tegnap a három kiscica közül a sötétebb szürke cirmos eltûnt. Összekerestük érte az udvar, a lakás és a ház elõtti terület minden zugát, szólongattuk, de csak a másik kettõ és az anyjuk szaladgált a lábainknál. Nem került elõ. Este felhívtam az öcséméket, akik délután utaztak haza tõlünk, s félig viccesen, s félig keserûen megkérdeztem tõle, hogy véletlenül veletek utazott-e a csomagtartóban a kismacska. Hátha bemászott oda, amíg az elpakolás tartott. Nemleges választ kaptam, s nyilván azt tudta mondani a testvérem, hogy õ lett volna az elsõ, aki szól, ha a csomagtartóból kipakolva egy macska is elõkerül. Akkor mégis hová lett a cica?
És eljött a reggel, és jött a telefon, az öcsém hívott bennünket, hogy mégis ott van a macska. Csakhogy a kis kalandor nem a csomagtartóban utazott, hanem a gépkocsi elején mászott fel a motorházhoz. Kibírta az 50 kilométeres utat, nem pottyant ki az autóból, nem történt nagyobb baj. Ez az újabb ötven kilométer után is nyilvánvalóvá vált, amikor ma este, immár kényelmesebb körülmények között utazva hazaérkezett, hogy a negyedik emelet helyett már a kertben hancúrozhasson. A kalandor |
Irodalom - Ezo - Letöltés - Galéria - Hattrick - Képeslapküldõ - Jászapáti - Szív Virága - hezekiah.hu
A honlapról / Kapcsolat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem
(c) www.hezekiah.hu 2006-2011. Minden jog fenntartva!